Séf a családban!

 

Érezte már egy ínycsiklandó ételnél a vágyat, hogy megtudja hogyan is készül?

És a késztetést, hogy elkészítse azt?

Találta már a hűtőt üresnek Ön is?

Nos, mindez másodlagos. Ahhoz, hogy finomat, tartalmasat, egészségeset együnk, legfőképpen kreativitás, és csak némi alapanyag kell.

Ezen az oldalon ezt is megtanulhatja. 

Örömmel leszek főzőpartner,csak kérjen egy receptet, és oldjuk meg együtt!

 

 

Iván

Blog

Ma nagyot ugrok az időben,de friss élményem,a XVI:Séfbál,a 100.éves hotel Béke.Radisson-ban.Jól éreztem magam,azok után,hogy 45 évvel ezelőtt,én is a személyzet oszlopos tagja voltam,10 évig.Mellettem a barátom,aki szintén velem öregbítette Glázer Józsi bácsi hírnevét,aki 27 évig vezette a konyhánkat.


 

 

 

 

 

 

 

 

Mese az óriás halról!

Szintén ott a Békében láttam életem eddigi legnagyobb halát,egy 104kg-os harcsát.Amikor a konyhamészáros szétbontotta,derült ki,hogy csak a feje 17kg volt.Mint belvárosi gyerek,csak a piacon láttam eddig halakat,de ma, 50év után is állítom ez volt a legnagyobb.Ami még meglepő volt,hogy ebből az egy halból, úgy 350 adag halat lehetett kinyerni.
 

Történetem a katonakonyháról.

Tudom, már írtam, hogy Taszáron voltam katona-szakács, de ezt az adalékot még hozzá tenném.  Az történt, hogy egymást követő két évben is, a mi konyhánk lett a repülőterek között a legjobb, így hozzánk küldték az egyes konyhavezetőket továbbképzésre. Pedig a 60-as években, szigorú normák alapján kellett gazdálkodni. A legénységnek 11.-/nap, a tiszteknek 33.-/nap és a hajózóknak( napi 5*) 55.-/nap volt a keret. Belekalkulálva az akkori kereseteket is, igen alacsony volt. Hogy mást ne hasonlítsak, a havi zsold, 35.- volt. Szóval 50 év után is büszke vagyok, arra a konyhára.
 
 

Történetem Helmut Schmidt-ről.

A történet, 1974 ben esett meg, ugyanis akkor a Hármas határ-hegy étteremben ( ma Udvarház) dolgoztam, ami abban az időben, a maga első osztályával, a legkiemelkedőbb és látványban sem utolsó étterme volt Budapestnek. Akkoriban, a legtöbb külügyi fogadást nálunk tartották. Ha jött valaki tárgyalni, főleg "nyugatról", az biztos,már csak a panoráma miatt is felhozták. Így esett meg, hogy egy éven belűl, kétszer is fogadhattuk Helmuth Schmidt urat. A történet érdekessége, hogy első ízben mint külügyminisztert, másodszorra már mint az NSZK-kancellárjaként. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a mi remek konyhánk vonzotta ide kétszer is?
 
 

Történetem,hogyan kerültem a hotel Békébe!

Történt,hogy 1966-ba,miután leszereltem,( A Czinege elvtárs,nem találta jónak,hogy hajószakács legyek,nem kaptam útlevelet!) a mai napig nemtudom hogyan,de lekerültem  Földvárra a párt üdülőbe. Remek hely volt,minden szempontból. Történetesen,ott üdült a már alább említett és nagyszerű igazgató,Rózsa bácsi. Azt mondta,ha összel lemegy a szezon,keressem meg és elhelyez. Állta is a szavát,és bekerültem a Béke akkori csapatába,élén  Glázer Józsi bácsival.Nagyon jó brigád volt,többen 25-30 éve ot,egy helyen.A Józsi bácsi is,27  

 

Történetem az első béremről!

Az első fizetésemből (980.-) egy görkorcsolyát vettem magamnak. Egyik este, munka után, gördülök hazafelé, a Metropoltól a Bazilikáig, (ott laktam) és történetesen az Opera mellett vitt az utam. Egyszer csak egy szerv (rendőr) állít meg és feljelentett, csendháborítás fennforgása címén!!! Tizennégy évesen nem vitatkoztam,mert kár is lett volna. Nos akkor így mentek a dolgok.
 

Történetem a majonézről!

Elsős voltam,de már rámbíztak egy két munkát.Történt,hogy 30 tojássárgából kellett majonézt csinálni,ami jól,jó keményre sikerült.Ahogy mondták akkor,"ahogy a Venesz könyvben"meg van írva.Viszont nem volt fogalmam a majonéz és a tartár közötti különbségről,ezért a lassú keverést jól felgxorsítottam és teljesen folyósra "szétvertem".A Som Pista bácsi leszedte a keresztvizet is rólam,de örök életre megtanultam,hogy a majonéz akkor jó,ha olyan mint a kő!

Történetem az egykori tanulóéletről!

2013.12.27 11:32

Annak idelyén,(kr.e.20-ban) a Metropol és Palace hotelek,egy egység volt.Minden héten egy d.u.összegyüjtötték a tanulókat,és a séfek(Som pista bácsi és a Vogl Gazsi bácsi) meg a főpincér,(Sipőcz Gyula bácsi)végig kérdezett a heti teendőkről és minden kérdésre válaszoltak.Így hétről hétre képben voltunk,persze a hozzáállásunk sem a mai volt.Akkoriban még napi "Menü-könyv" volt,minden nap más étlappal.Az én mesterem a Pintér László,egy füzetbe leiratta azokat az ételeket,amiket nem tudtam,vagy még nem csináltam.A harmadik évem elején,már üresen maradtak a lapok.Pedig akkor még 5-6 féle házi tészta is volt,úgy hogy tésztát gyúrtunk,rétest húztunk.Örök hálával emlegetem Őt. Talán ezt ajánlanám a ma vezetőinek!

Első történetem arról,hogy jól "bemutatkoztam"!

2013.12.27 00:26

1960-ban,a Metropolban voltam tanuló.Volt egy átjáró a konyhán,két étterem között,ahol a civil átjárkálás tilos volt.Egyszer egy ember megy át a lengőajtókon,mire én,-Ki ez a kopasz ürge,aki csak így járkál? Lengőajtó vissza,majd a következő párbeszéd zajlott le:-Nem ismer engem?-Nem!-Én vagyok Rózsa Miklós,az ön vezérigazgatója! -Én meg az ön tanulója,Szepesi Iván,és elnézést a megjegyzésért,de itt nem szoktak civilben járkálni.- Rendben,értékelem a figyelmét,de a megjegyzése..........
Hát így ismerkedtünk meg, egy életre.Még 20 év múlva is büszke voltam,hogy mind a három gyerekem ismeri,pedig akkor már,egy új étteremben voltam séf.

Első bejegyzés

2013.12.24 00:04

Ma elindítottuk az új blogunkat. Kérjük kövesse figyelemmel, igyekszünk mindig friss információkat közölni. Az üzenetek nyomon követése RSS csatornán keresztül is lehetséges.